A 14-15. század fordulóján Itáliában kibontakozó új szellemi irányzat, a humanizmus új korszakot nyitott az európai kultúrában, és korán megjelent Magyarországon is. Az új nézetek meghonosításában kiemelkedő szerepet játszott az egyedülálló műveltségű és kiterjedt kapcsolatokat ápoló zrednai Vitéz János (1408–1472) főkancellár és esztergomi érsek, aki részt vett Hunyadi János fiainak nevelésében. Az 1458-ban trónra kerülő Hunyadi Mátyás kora egyik legműveltebb uralkodója volt, kortársai dicsőítették kivételes tudását, kiemelték érdeklődését. Könyvtára, a híres Bibliotheca Corviniana az irodalom és a tudományok (antik és középkori szerzők, egyházatyák, kortárs humanisták) széles körének a bemutatására törekedett.

A magyarországi humanizmus magas színvonalát jól mutatja, milyen kiváló tudósok kaptak meghívást és jöttek el Mátyás és Vitéz János udvarába. 1467-ben, a pozsonyi egyetem, az Universitas Istropolitana megalapításakor érkezett hazánkba a német Johannes Regiomontanus (1436–1476).

A történetírás a humanizmus hatására önállósult. Mátyás uralkodása idején jelentős historiográfiai munkák születtek hazai szerzők és itáliai humanisták tollából.

Mátyás 1486-ban szentesített törvénykönyve, a Decretum maius 1488-ban, majd 1490-ben is megjelent nyomtatásban. A nyomtatvány 38. levelén olvasható a királyi arasz leírása és hosszának meghatározása (1 királyi arasz=19,54 cm).

Mátyás király és a magyarországi humanisták élénken érdeklődtek a platonikus filozófia iránt és sok szállal kötődtek Marsilio Ficinóhoz (1433–1499), a tekintélyes filozófushoz, és firenzei neoplatonikus köréhez. A magyarországi humanisták közül kitűnt a platonizmus iránti rajongásával Báthory Miklós váci püspök. Iamblikhosz neoplatonikus filozófus misztériumokról szóló írását (De mysteriis) is tartalmazó nyomtatvány bejegyzései feltehetően a püspök keze nyomát őrzik.