Ludovicus Carbo:

Ad serenissimum principem et inclitum Pannoniae regem divum Mathiam Lodovici Carbonis dialogus de ipsius regis laudibus rebusque gestis

(Párbeszéd a fönséges fejedelem s Magyarország híres-nevezetes királya Mátyás dicső tulajdonai és viselt dolgairól a királyhoz intézve)

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központja egyetlen teljes reneszánsz kódexet őriz, Ludovicus Carbo Mátyás királynak ajánlott és róla szóló fiktív dialógusát, amely egyike a híres Bibliotheca Corviniana máig fennmaradt 216 kötetének.

A kódex nem tartozik a legszebb kivitelű corvinák közé, de tartalma, a Mátyást dicsőítő dialógus személyes hangvétele miatt egyedülálló, a párbeszédet folytató két személy közül ugyanis legalább az egyik személyes ismerőse lehetett Mátyásnak és családjának, valamint Vitéz Jánosnak és Janus Pannoniusnak.

Ernuszt Zsigmond (1445 k.–1505), a dialógus egyik résztvevője, Janus Pannonius utóda volt a pécsi püspöki székben. Beszélgetőtársa maga a szerző, Ludovicus Carbo (Lodovico Carbone) 1435-ben született Ferrarában és ugyanott halt meg 1482-ben. A latinul író itáliai humanista, aki maga is verselt, egykor tanulótársa volt Janus Pannoniusnak (1434–1472) Guarino Veronese (1364–1460) híres ferrarai iskolájában. Carbo a Mátyás királyról szóló dialógust 1473–75 között írhatta.

A Carbo-corvinát gróf Teleki József (1790–1855), a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke, az Akadémiai Könyvtár megalapítója vásárolta meg. 1840. április 18-án Pozsonyban kelt levelében jelentette be az Akadémiának, hogy „e tudományos kincs benyújtásával szándéka megnyitni az első heti ülést (…)”. Az Akadémiai Kisgyűlési jegyzőkönyvben az 1840. május 25-én tartott tizenkettedik ülés 108. pontja rögzíti a Carbo-kódexről szóló határozatot, miszerint „… e’ kézirat az academiai Teleki-könyvtárhoz számíttassék; […] Melly nagybecsű ajándékért az ülés élénk köszönetet fejez ki, és arról a’ nagy gyűlést is értesíttetni határozza.”