A természettudományok és a mágia Mátyás korában még nem váltak el egymástól élesen. Az orvostudomány sok mágikus elemet tartalmazott, és fontos szerepet kapott benne az orvosi asztrológia. Az asztrológia és az asztronómia sem különült még el egymástól, az asztrológusok egyúttal csillagászok és matematikusok is voltak. Mátyás maga is értett az asztrológiához. Minden fontos esemény, főképp a hadjáratok előtt a csillagok állásából igyekezett kipuhatolni/megsejteni az események várható kimenetelét.

Mátyás két termet rendezett be budai palotájában csillagászati eszközök, megfigyelések és jóslások számára. Leírásokból ismert, hogy e két terem közvetlenül a híres könyvtár mellett helyezkedett el. A könyvtár mennyezete égboltot ábrázolt az uralkodó trónra lépésének bolygóállásaival és állatövi képeivel.

Mátyásnak köszönhetően a magyar királyság a 15. század második felében a magas színvonalú csillagászat egyik legfontosabb európai központja lett. A Corvina könyvtár nagy számban őrzött asztrológiai, illetve csillagászati műveket, közöttük legjelentősebb Klaudiosz Ptolemaiosz görög nyelvű Almagesztje. A mű a 2. században keletkezett, az addigi csillagászati tudást foglalta össze, s elveit Keplerig nem haladták meg. A ptolemaioszi művön alapul az angol Johannes de Sacro Bosco (1195–1256) Sphaera mundi (A világmindenség) című csillagászati alapműve. Őrizte a könyvtár az Alfonz-táblázatok kódexét is. E táblázatokat, amelyek a Nap, a Hold és a bolygók helyzetét adják meg, a kasztíliai X. (Bölcs) Alfonz (1221–1284) készíttette el, hogy korrigálják a ptolemaioszi és az arab csillagászati táblázatok időközben pontatlannak bizonyult adatait. Szintén a Corvina-könyvtárba került Georg Peuerbach (1423–1461) Vitéz Jánosnak ajánlott Theoricae novae planetarum (A bolygók új elméletei) című műve. Vitéz még nagyváradi püspökként lépett kapcsolatba a neves csillagásszal, aki táblázataiban Nagyváradot tette meg az első délkörnek (meridián).